A szeptember eleje óta eltelt időszakban, mióta „nem kötelező az orvosi alkalmassági vizsgálat”, tucatnyi céggel folytatott egyeztetésemen merült fel ez a kérdéskör. „Megéri elhagyni? Eddig is csak adminisztráció volt? Nem volt semmi haszna? Nekem már nem is kell üzemorvoshoz küldenem a dolgozóimat? Nekem más azt mondta hogy ez már nem kötelező!”
Ezekhez hasonló, végtelen számú kérdést szegeztek nekem, mintha a ChatGPT-vel generálták volna le az ugyanazt a problémát boncolgató és megérteni akaró ügyfelek. Sajnos a válasz nem olyan egyszerű, mint ahogy a nem szakavatott újságírók tömegesen lehozták korábban.
Foglalkoztunk már korábban is ezzel a kérdéskörrel, de azóta vannak új fejlemények. Augusztusban elkezdték társadalmi egyeztetésre bocsátani az egyes minisztériumokhoz tartozó területekre vonatkozó, orvosi alkalmassági vizsgálatok kötelező elrendelését előíró rendelet tervezeteket. A normaszövegekben meghatározott expozíciók egyébként első blikkre nagyon egybecsengtek az eddig a 33/1998 (VI.24.) NM rendeletben leírtakkal. Később változtatás nélkül kihirdetésre kerültek ezek a jogszabályok.
Így tehát kötelező az orvosi alkalmasság vizsgálata az alábbi esetekben:
- fokozott baleseti veszély,
- terhelő munkahelyi klíma,
- zaj,
- ionizáló sugárzás,
- mesterséges optikai sugárzás,
- vibrációprevenciós határértéket meghaladó esetben,
- kémiai kóroki tényezőnek kitett munkakörök,
- járványügyi érdekből kiemelt munkakör,
- tüdőfibrózist okozó porok vagy azbesztártalom,
- biológiai kóroki tényezők,
- éjszakai műszakban végzett munka,
- 10 kg feletti kézi tehermozgatás
Mit kell még figyelembe venni
Ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan eldönthető legyen, jelen vannak-e a felsorolásban található kockázatok a munkáltató tevékenységében, tevékenység alapú kockázatértékelés elvégzése szükséges. Csavar a dologban, hogy a kockázatértékelésbe foglalkozás-egészségügyi szakorvos bevonása is kötelező, mivel a munkavédelmi törvény erre vonatkozó paragrafusa továbbra is érvényben van. Ha már itt tartunk, meg kell jegyezni hogy emellett egy sor további feladat ellátásában kell foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást biztosítani. Részletesebben:
„58. § (1) A munkáltató az 57. § (1) bekezdésében előírt kötelezettségén túl, a külön jogszabályban meghatározottak szerint és valamennyi munkavállalójára kiterjedően a 21. § (3) bekezdésében – ide nem értve a munkaeszközöket –, a 23. § (2) bekezdésében, a 40. § (1) bekezdésében, a 42. §-ban, a 44. § (1) bekezdésében, a 46. §-ban, a 49. § (1) bekezdésében, az 54. § (1) bekezdés b) és d)–g) pontjaiban, (2) bekezdésében, (7) bekezdés b) pontjában és az 56. §-ban előírt feladatainak ellátásához foglalkozás-egészségügyi alapszolgáltatást köteles biztosítani. A foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás biztosítása történhet a munkáltató által működtetett vagy a munkáltatóval kötött szerződés alapján külső szolgáltató útján.”
Ezek alapján az biztosan nem jogszabályokkal összeegyeztethető eljárás a munkáltató részéről, ha úgy kezeli az új helyzetet, hogy felmondja a meglévő foglalkozás-egészségügyi szolgáltatóval korábban már megkötött szerződését.
Másik perspektíva, hogy az 50/1999. (XI.3.) EüM rendelet is érvényben van, ami a képernyő előtti munkavégzés esetében rendeli el a szemészeti szakvizsgálatot olyan esetekben, amikor éleslátást biztosító szemüveg biztosításának igénye felmerül. A vizsgálatot a foglalkozás-egészségügyi szakorvos végzi el és szükség esetén szemészeti szakvizsgálatra utalja be a munkavállalót.
Fontos megjegyezni továbbá, hogy a 33/1998 (VI.24.) NM rendelet továbbra is hatályos, így annak hatályosságát a munkáltatóra nézve szintén figyelembe kell venni.
Vélemény, hozzászólás?